Szakmai körökben sokan tagadják, esetleg támadják a túlérzékenység fennállását. Miről is van szó?
Hallási túlérzékenységről vagy a köznyelvben „túlhallás”-ról akkor beszélhetünk, ha valaki az átlagosnál érzékenyebben reagál a zajokra. Sokan nulla decibelnél halkabb hangok hallatán is jeleznek az audiológiai mérésen. Ahhoz, hogy ezt az információt megértsük, tisztáznunk kell, hogy nulla decibel valójában egy emberek által kijelölt referenciaérték, tehát azt a leghalkabb hangot jelöli, amit elvileg az emberi fül észlelni képes. Magyarul, nulla decibel nem a csend!
Magyarországon szinte minden audiométer képes -10 DB-es hangok mérésére, ezért elvi síkon mindenhol lehetséges a túlérzékeny hallást diagnosztizálni. Ez mégsem történik meg, hiszen a hallásmérést végző személyek – kevés kivétellel – nem hajlandók halkabb hangot kipróbálni, jelez-e a vizsgált személy, ha pedig vakmerők, és mégis megteszik, akkor hajlamosak azt mondani, hogy biztosan csak tippelt a vizsgált személy, és ezért nem állítják fel a diagnózist. A saját szemüknek sem hiszik el, hogy a sok évtizeddel ezelőtt beállított referenciaérték valójában nem valós hallásküszöböt jelöl.
Ha túl is jutunk az audiológuson, aki megállapítja, hogy fennáll bizonyos mértékű túlérzékenység nálunk, akkor majdnem biztosan jön egy olyan fül-orr gégész szakorvos, aki azt mondja, hogy ezzel nem kell foglalkozni, ez nem probléma, a túlérzékenység kezelése csupán pénzkidobás. Tényleg nem egy organikus okra visszavezethető problémáról van szó, amit egészségügyi módszerekkel lenne szükséges kezelni, a Hallásébresztés terápia a pedagógia, logopédia, neurológia és fülészet határán áll, ezek közül is a pedagógiához van legközelebb.
De akkor mit is jelent az, hogy túlérzékeny a hallásunk? Azt jelenti, hogy az idegrendszerünkben van egy érzékelési, ingerületátviteli zavar, ami miatt a zajok fokozottabban jelentkeznek, a hang rezgései felerősödnek, bizonyos jellegű hangok bántóan hangosak lesznek. Állandó zajban, hirtelen hanghatások között élni fokozott stresszt jelent a szervezetünk számára. Ingerültek, fáradtak leszünk, és igényünk lesz a csendes, nyugodt környezetre. Túlérzékeny hallással azonban nagyon nehéz megtalálni azt a helyet vagy állapotot, amelyben semmi zavaró hang nincs jelen. Ezután gondoljunk csak bele, mennyivel nehezebb dolga van egy túlérzékeny hallással élő felnőttnek vagy gyermeknek, akinek mindig erős hanghatások mellett kell teljesítenie, koncentrálnia. A beszéd észlelése, megértése, a lényeges információk kiszűrése gátolttá, ezáltal az idegrendszer terheltté válik.
A hallási túlérzékenységet tehát fontos kezelni, nem lehet egy kézlegyintéssel figyelmen kívül hagyni, mert kezelés nélkül nagyon sok extra terhet hagyunk az érintetteken.